Bill Doran a Creg-ny-Baa-nál, 1951
Isle of Man TT · 01/11

A TT története 1907-től

Hogyan lett egy 1907-es kis közúti versenyből a világ legendás motoros eseménye: a kezdetek, a világbajnoki évek, a bojkott és a modern TT.

1907. május 28-án, egy keddi napon, 25 motoros állt rajthoz a Man-sziget nyugati oldalán. Angliában akkoriban 20 mérföld/órás sebességkorlátozás volt érvényben, és a közutakat versenyre nem lehetett lezárni. A Man-sziget viszont saját parlamenttel és saját törvényekkel rendelkezett, és hajlandó volt kinyitni az útjait. Így indult el a Tourist Trophy, ma már a világ legrégebbi, ma is futó motorversenye. A szigeten két évvel korábban, 1905-ben a Royal Automobile Club már autóknak is rendezett „Tourist Trophyt”, innen ered a név.

Rem Fowler győztes Nortonja, 1907
A Peugeot-motoros Norton, amellyel Rem Fowler megnyerte az első TT kéthengeres kategóriáját, 1907.

A kezdetek: St John’s, 1907

Az első futamot még nem a mai hegyi pályán rendezték, hanem a St John’s Short Course-on: egy 25,5 kilométeres háromszögön, tíz körön át, összesen mintegy 255 kilométeren. A 25 indulóból 12 ért célba. Két kategória volt. Az egyhengeresek között Charlie Collier nyert Matchlessszel, 61,5 km/h átlaggal, a kéthengeresek között Rem Fowler egy Peugeot-motoros Nortonnal, 58,3 km/h-val. Ma ennyivel a mezőny egy kanyart sem venne be.

1911: irány a hegy

1911-ben a verseny átköltözött a Snaefell Mountain Course-ra, amely Douglasből indul, átvág a sziget belsején, felkapaszkodik a Snaefell oldalába, majd visszaereszkedik a fővárosba. Akkor 60,2 km volt, ma 60,72 km, 219 kanyarral és mintegy 421 méter szintkülönbséggel. A pálya legmagasabb pontja, a 422 méteren fekvő „Hailwood’s Height” Mike Hailwood nevét viseli. Az alapvonal több mint száz éve ugyanaz. Ugyanazokon az utakon ma iskolabusz és tejszállító jár, a versenyhéten pedig 300 km/h-val száguldanak rajtuk.

Jake De Rosier, 1911
Az amerikai Jake De Rosier (Indian) 1911-ben, a hegyi pálya első évében.

A két világháború közötti időszak a brit gyártók aranykora volt. A Norton, a Velocette, a Rudge és az AJS versengett, a sztárok pedig olyan nevek lettek, mint Stanley Woods és Jimmie Guthrie. Guthrie emlékművét, a Guthrie’s Memorialt 1939-ben állították fel a hegyi szakaszon, és ma is a pálya egyik ismert pontja.

Stanley Woods a Bray Hillen, 1935
A tízszeres TT-győztes Stanley Woods a Bray Hillen, 1935.

Világbajnoki évek: 1949–1976

1949-ben megalakult a gyorsasági motoros világbajnokság, és a TT lett a brit forduló. A következő közel harminc év a verseny legfényesebb korszaka volt. Az olasz gyárak, élükön az MV Agustával, a Gilerával és a Morinivel, valamint a japánok, a Hondával, a Suzukival és a Yamahával, mind a szigetre hozták a legjobbjaikat. 1957-ben, a verseny 50. évfordulóján Bob McIntyre egy Gilerával elsőként futott 100 mérföld/órás, azaz több mint 160 km/h-s átlagú kört.

A bojkott és a túlélés

A hetvenes évek elejére a TT helyzete megváltozott. A gépek sokkal gyorsabbak lettek, a pálya viszont maradt ugyanaz: kőfalak, járdaszegélyek, házfalak. A versenyzők egyre hangosabban követelték a biztonságot és a tisztességes rajtpénzt. A fordulópont 1972 volt: az olasz Gilberto Parlotti a 125-ös futamon a Verandah-nál halálos balesetet szenvedett. Barátja, Giacomo Agostini, a 15-szörös világbajnok bejelentette, hogy többé nem versenyez a szigeten, és a sztárok sorra követték. 1976 után a TT kikerült a világbajnokságból.

Sokan a verseny végét jósolták, ehelyett a TT új identitást talált. Már nem a gyári világbajnokok csatatere volt, hanem az utcai versenyzés fellegvára, ahol a pályaismeret, a bátorság és a kitartás többet ért bármilyen gyári támogatásnál. Ennek a korszaknak lett a királya az északír Joey Dunlop, aki 1977 és 2000 között 26 TT-t nyert.

Bray Hill, Douglas, 2010
A Bray Hill közvetlenül a rajt után: lejtő házak között, teljes gázzal.

A modern TT

A 2000-es években a TT a motorsport egyik legnézettebb eseménye lett. A tévéközvetítések, a TT3D: Closer to the Edge című dokumentumfilm, valamint olyan figurák, mint Guy Martin, John McGuinness és Ian Hutchinson, új generációt hoztak a szigetre. 2001-ben a száj- és körömfájás miatt, 2020-ban és 2021-ben a pandémia miatt maradt el a verseny. 2022-ben tért vissza, és azóta minden évben megtelnek a kompok.

A géposztályok is folyamatosan változnak. Ma a legfontosabbak:

2025-ben 51 560 látogató érkezett a szigetre, ami 15 éve a legtöbb. A TT tehát nemhogy hanyatlana, inkább soha nem volt ennyire népszerű.

Mozgóképen

Videó: Isle of Man TT Races (YouTube)
Videó: Shell (YouTube)
Giacomo Agostini MV Agustán, Assen, 1969 Következő fejezet · 02 MV Agusta a TT-n: 34 győzelem Olvasom →
Képek forrása és licence (8)

A videók a YouTube-ról, a jogtulajdonos csatornájáról vannak beágyazva; lejátszás előtt nem töltünk be YouTube-tartalmat. Az Isle of Man TT® az Isle of Man Government védjegye; ez a sorozat a klub független, rajongói anyaga.

MVA Motoros Club