A motorok Ferrarija, az MV Augusta
Régebben repülőgép gyártással foglalkozott, de ma már exkluzív motorkerékpárokat gyárt a híres MV Agusta. Több évtizede ismert és elismert a motoros világban a márka.
Talán néhányan nyomon követik a motorgyárak különleges történeteit, de talán mégis tudunk újat mondani. Az MV Augusta karrierje a repülőgépgyártással indult és abban az időben igen menőnek számított, hiszen éppen az első világháborúnál jártunk. Giovanni Augusta alapította a céget. A gróf nem élhette meg azonban azt, hogy a nevével fémjelzett motorokat piacra dobják. 1927-ben elhunyt és özvegye valamint fiai vették át a céget. A család egy idő után arra döbbent rá, hogy lecsökkent a kereslet a repülőgépek iránt, így vagy le kell állniuk, vagy valami egészen mással kell előrukkolniuk.
A 4 gyerek közül Vincenzo és Domenico Augusta volt az, akit egyáltalán valamennyire érdekeltek a gépek és nagyon szerettek motorozni. Így jött a megváltó ötlet, hogy kezdjenek el motorokat gyártani. Egy nagyon megbízható és olcsón előállítható blokkot szerettek volna első körben piacra dobni. 1943-ra el is készült a 98 köbcentis, kétütemű, egyhengeres erőforrás, de arra már nem volt idő, hogy piacra dobják, hiszen a gyár német kézbe került. A második világháború után került újra vissza hozzájuk a gyár, amit elképesztő állapotban kaptak vissza.
A testvéreknek azonban ez sem szegte kedvét és újult erővel láttak neki feladataik elvégzéséhez. 1945-ben a Meccanica Verghera céggel indultak újra és bemutatták a Vespa 98-at a nagyközönségnek. Piacra dobáskor kiderült, hogy a Piaggio motorgyár már ezt a nevet lefoglalta, így a fívérek úgy döntöttek, hogy a 98-as lesz a motor neve. Ezen a néven is került forgalomba.
1940-es évek, a versenyzés a legjobb önreklám
A fivérek a 40es években gyorsasági versenyekre neveztek be a saját motorjaikkal és gyorsan gyűjtötték be a trófeákat. Már ott tartottak, hogy nem csak motorjaikról voltak híresek, hanem a motorversenyek világában is a csúcsra kerültek. A hírnevet ügyesen kihasználva az éves gyártási számot megsokszorozták és már több mint 10 000 motort gyártottak. 1953-ban megnyílt az első spanyolországi gyár, amely exportra végzett termelést. Egyre több utcára gyártott modell gördült ki a gyárból, de emellett odafigyeltek az egyensúlyra is, így részt vettek folyamatosan a versenyeken is. 1954-ben Olaszországban a 175 CSS-t mutatták be, amely repülő csészealjként vált híressé. A motor üzemanyagtartálya két oldalt érdekesen kidudorodott, ennek köszönhette különleges nevét „flying saucer”. A meghökkentő újítások ezzel még korántsem értek véget. A Bell helikopter gyár szabadalmait megvéve, azokat a motorgyártásukba ültették át, azaz következett a hidraulikus sebességváltó és a befecskendező rendszer használata a kétütemű blokkoknál.
A 80-as és a 90-es évek
Az olaszok által készített járművek ebben az időszakban minőség és a strapabíróság tekintetében a mélyponton voltak. Ezen még az Augusta 50-es évekbeli hírneve sem segített. 1959-ben bevezetésre került az új kenési rendszer, így az erőforrások élettartama drasztikusan megnőtt. A gyár ettől kezdve már 100 000 kilométerre vállalt szavatosságot motorjaikra. Az egész iparág erőviszonyai a 60-as években rendeződtek át, amikor a kereslet az olcsó motorok iránt nőtt meg. Sokan hobbiként vásárolták meg az olcsóbb motorokat.
Az MV Augusta ennek ellenére ebben az időszakban egyre nagyobb modelleket készített. z volt az elgondolásuk, hogy ha csak hétvégén használják a motort, akkor nem kell, hogy kis hengerűrtartalommal rendelkezzen, és nem kell keveset sem fogyasztania. A lényeg, hogy a használó kedvét és örömét lelje a motorozásban. A versenypályákon a 60-as és a 70-es években aranykorát élte az MV-Augusta.
1970-es évek, Domenico Augusta halála
Az alapító halála után hatalmas vita alakult ki a menedzsmentben, hiszen nem tudták eldönteni, hogy a versenypályákon vagy a közúti motorozáson legyen-e a nagyobb hangsúly. A végső döntés az volt, hogy a versenyzésre kevesebbet fordítanak és a közúti modellek gyártását is lecsökkentik. A sikerek, mint a versenypályákon, mint a közutakon elmaradtak. A cég pénzügyileg padlóra került. Az 1977-es Milánói Motorszalonra ugyan lefoglalták a helyüket, mert itt szerették volna bemutatni a 750 és a 850 köbcentis 16 szelepes motorjukat, de lemondták a kiállítást.
1980-ban végleg bezártak, ám 1992-ben a Castiglioni család megvásárolta a márkanevet. A család már nagy rutinra tett szert cégek talpra állításában, hiszen a Ducatit és a Cagivát is ők vásárolták meg. Az új MV Augusta hatalmas sikert aratott, de csak kis szériában gyártották, így nem volt igazán sikeres a vállalkozás. 2004.ben a maláj Proton az új márkatulajdonos, de 2008-ban már a Harley Davidson vette meg. 2010-ben azonban újra feltűnt a színen a Castiglioni család és újra visszavásárolták a nevet. A tulajdonos azóta is a család azzal a különbséggel, hogy 25%-os tulajdont birtokol a cégben a Mercedes. Ma él és virul az MV Augusta és izgalmas motorokkal örvendeztet meg mindannyiunkat.