AZ MV AGUSTA VIHAR MÓDJÁRA VETTE BE AUSZTRÁLIÁT
Az MV Agusta idén ünnepli alapításának hetvenedik évfordulóját. Ezen évforduló megünneplésére a Schirannaban lévő gyártó egy izgalmas naptárt adott közre a különféle eseményekről és tevékenységekről.
Az események Philip Islanden (Ausztrália) indulnak be a héten, ahol bemutatják az MV Agusta “Reparto Corse” csapatát, mely a WSS-ben és a WSBK-ban versenyez. A Szupersport kategória egy izgalmas csatát ígér a világbajnoki címért, a jelenleg világ albajnok Jules Cluzel versengésével, Lorenzo Zanetti mellett. A WSBK-ban a csapat Leon Camier tapasztalatában, tudásában és gyorsaságában bízhat, a teljesen új F4 RC-vel (Reparto Corse).
AZ MV VIHAR MÓDJÁRA VETTE BE AUSZTRÁLIÁT
A Team Reparto Corse MV Agusta 2015-ös szezonja egy legendás kettős győzelemmel kezdődött a SzuperSport Világbajnokságban. 1973 óta egyetlen egyszer sem sikerült ezt az eredményt felmutatnia ennek a Varese-i gyártónak, akkor a finnországi Imatra nagydíjon lett első Agostini, míg a második helyen Phil Read végzett. Most Jules Cluzel nyerte meg a versenyt, melyet a második kör óta vezetett, amikor is a déli visszafordító előtti fékezési szakaszon jobbnak bizonyult a kawasakis Kenan Sofuoglunál, aki a rajtrácson a második helyről az élre tört.
AGOSTINI ÉS READ A VILÁG ELLEN
Az évtized a legendás Agostini-MV Agusta párosítással kezdődött, aki megnyerte a 350-500-asok világbajnokságát 1970-ben, 71-ben és 72-ben. 1972-ben Agostini szembekerült a kétütemű Yamahák csapatát vezető Jarno Saarinennel. Az MV Agusta válasza egy győztes 4 hengeres 350-es lett, elődjénél könnyebb kezelhetőséggel és jobb teljesítménnyel, miközben kísérletezett egy 6 hengeres frakcióval is, habár ezt tiltották az új technikai szabályok.
1973-ra a kétütemű motorok uralni kezdték a premier osztályt is, arra kényszerítve az MV Agusta-t, hogy kijöjjön a négyhengeres 500-asának új verziójával. Ez a modell 80 lóerőt adott le 14000-es fordulatszámon, tárcsafékekkel és könnyűfém felnikkel szerelték fel, ezzel Phil Read megnyerte az 500-asok bajnokságát. Az alacsonyabb elmozdítású osztályban Giacomo Agostini nyerte meg a Világbajnokságot, aki a szezon végén hivatalosan átszerződött a Yamaha csapatához. Ez a döntés arra késztette az MV csapatát, hogy elhagyja a 350-es osztályt, és arra koncentráljon, amit az utóbbi időben elért az 500-as motor kifejlesztésével. A motor, melyet egy 4 soros, 10 fokban döntött erőforrás hajtott, elérte a lenyűgöző 102 lóerőt a 14600-as fordulatszámon, ennek segítségével nyertek meg Phil Read az MV Agusta-val elért utolsó Világbajnokságát 1974-ben.
A következő év egy másik 4 hengeres motorral való kísérletezéssel telt, melynél „monokrossz” típusú első felfüggesztéssel látták el a vázat, egy olyan megoldással, mely sajnálatos módon nem hozta meg a várva várt eredményeket. 1976 volt az MV Agusta utolsó versenyéve. A szezon nagy várakozással kezdődött, mivel Giacomo Agostini visszatért az MV Agusta-hoz. Az ezüst-vörös festés átadta a helyét a vörös-fehérnek, mivel az olasz személyes szponzora a Marlboro volt. A visszatérés azonban koránt sem volt könnyű, és Agostininek nehéz volt tartania az iramot a Yamaha-val és a Suzukival, a szezon felénél járva el is hagyta az MV Agusta-t a Suzuki kedvéért.
Mivel már nem volt remény a bajnokság megnyerésére – melyet a feltörekvő sztár Barry Sheene nyert a Suzukiján -, a nürburgringi nagydíjra Agostini visszatért az MV Agusta-hoz, ahol foggal-körömmel harcolva megnyerte az emlékezetes nagydíjat, megkoronázva ezzel az MV Agusta hihetetlen 270 nagydíj győzelmét, és 75 világbajnoki címét.
